Magyarország első ipari
műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún.
„őskohó” története a 18. századra nyúlik vissza. Fazola Henrik lakatos mester –
akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók – 1770-ben
Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett
bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet
épített.
Fia Frigyes, aki kiemelkedő
eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna patak
mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a
Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A
kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között
telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését.
A következő évtizedek során
romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a
XX. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították.
Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemlékeként vált közismertté hazánkban
és határainkon túl.