Fazola Lénárd (1737-1805)
Fazola Henrik öccse, Lénárd
szintén bátyja mesterségét folytatta. Miután Henrik minden energiáját a
bányakutatásokra és a vasmű szervezésére kívánta fordítani, szüksége volt egy
megfelelő műhelyvezetőre, ezért 1768-ban Egerbe hívta öccsét.
Lénárd hamar beilleszkedett, céhtag és egri polgár lett, majd családot
alapított. Átvette a műhely irányítását és megőrizte a megrendelők Henrik
idejében megszolgált bizalmát. Legfontosabb ügyfele továbbra is a püspökség
volt, számos templom, plébánia, uradalmi épület lakatos munkáival bízták meg.
Kiemelkedő munkái az egri püspöki palota kapui és erkélyrácsai, az Érsekkert
kapui és a Líceum csillagvizsgáló tornyának forgó kupolája. Lénárd műhelye
készítette a Líceum összes lakatos munkáját, de számos más megrendelő részére is
dolgozott.
A művészettörténeti
szakirodalom Henriknél jóval szerényebb képességű mesterként tartja számon, ami
több szempontból is vitatható. Lénárd munkáit már nem a pompakedvelő gróf
Barkóczy Ferenc egri püspök, hanem utóda, a puritán Eszterházy Károly rendelte meg, aki nem engedte
a művészi szárnyalást, mint elődje. A csillagvizsgáló kupola elkészítése is
magas szintű mesterségbeli tudásról árulkodik, így Lénárdot mindenképpen bátyja
munkájának méltó folytatójaként értékelhetjük.
Lénárd hosszú, munkával
teli évtizedek után 1805-ben hunyt el Egerben. Egyetlen fia, János nem folytatta
apja mesterségét, így megszűnt a Henrik által alapított műhely tevékenysége is.
János gyermekei fiatalon elhunytak, így a 19. század derekára Lénárd ágán kihalt
a Fazola-család.